Kajári Gyula grafikusművész a "Pusztai este" című színes krétarajza. Kajári Gyula grafikust fiatal korában a vásárhelyi majolikagyárba helyezték tervező művésznek. Nyughatatlan természet volt. Fogta magát és hetekre hol Mártélyra, hol a Pusztára költözött ki témáért. Ekkor zajlottak a szövetkezetbe terelés évei. Döbbenetes rajzokat hozott haza elhagyott, dőlt falú tanyás tájakról, magukba roskadt öregekről. Ő beszélte el, hogy sehol a világon nem találkozott annyi magányos öreglegénnyel és vénlánnyal, mint a Pusztán. Ehhez a helyzethez a második világháború utáni gazdasági kivéreztetés hozzájárult; továbbá az iskolák, olvasókörök megszüntetése miatt már nem volt ismerkedési lehetőség, és az emberek bizonytalan élete nem bátorította a fiatalokat a házasságra. Amikor megöregedtek és magukra maradtak, az ápolatlanság és ellátatlanság következtében szörnyű sorsuk volt. A képen vörös háttér előtt vészjósló temetői helyzetkép, kereszttel, fekete madarakkal. Kajári Gyula (1926-1995) grafikusművész 1948-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán; 1950-1955 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. 1955-1959 között a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971-1979 között Dunaújvárosban telepszik le. 1972-ben megrendezi a majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusához megírja a gyár történetét. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozik. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Kodály Zoltán) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel.Balatonakaliban helyezték végső nyugalomra. Hagyatékának gondozására 1996-ban létrejött a Kajári Emlékalapítvány. Szülőhelye, Ősi 2009-ben (posztumusz) díszpolgárává választotta. Emlékét emléktáblák őrzik Ősiben (1996), Sümegen (1997), Mártélyon (1997) és Hódmezővásárhelyen (2001.) Díjak, ösztöndíjak1959 • MEDOSZ-díj1962, 1966, 1968, 1974 • a Szegedi Nyári Tárlat grafikai díja1971 • a XIV. Alföldi Tárlat nívódíja, Békéscsaba1975 • Munkácsy-díj1976 • a Balatoni Nyári Tárlat grafikai díja, Keszthely1979 • a Veszprém Megyei Tanács művészeti díja. Mesterei: Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György.

Graphic artist Gyula Kajári's black chalk-drawing: a cemetery landscape with crucifix, glow of sunset and flying black birds.