„A „Chad… who has far to go” című film a magyar származású, hollywoodi operatőr Nagy Gábor produceri és rendezői munkáján kívül Jakab Irén szerzőségéhez köthető: ő írta. Nem is írhatta más, hiszen a film az általa 1974-ben felépített és 1982-ig vezetett John Merck Programot hivatott bemutatni, amely a halmozottan fogyatékossággal élő gyerekek és családjuk segítésére kifejlesztett komplex kezelési technika intézménye. A filmet 1978-ban forgatták Pittsburghben, a programnak otthont adó pszichiátriai klinikán, majd 1979-ben és 1980-ban már több díjat is kapott. Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény kézirattára e díjakon kívül a forgatás során készült fényképeket is őrzi. A gyermekfejlesztő programot egy Chad nevű kisfiú és szülei történetén keresztül ismerhetjük meg: egyes jeleneteiben újrajátszott (re-enacted), megfilmesített esettanulmány és a pedagógusok, terapeuták munkáját is megörökítő dokumentumfilm, amely az összetett technika minden részébe betekintést enged. Jakab Irén többek között e film segítéségével ausztráliai, dél-afrikai és európai utazásai során szemléltette kezelési módszere eredményességét, amelynek lényege a kisgyerekekre irányuló multidiszciplináris és multimodalitású figyelem („multi-disciple and multi-modality treatment technique”). A gyerekpszichiáter és pszichológus művészeti világra nyitott szemléletét, még inkább a művészeteknek a gyógyító munkában betöltött előkelő helyét közvetíti a film jeleneteiből kibontakozó fejlődési ív: a gyermekfejlesztő technika végső, mintegy kiteljesítő eleme a művészetterápia és a művészeti múzeumok látogatását magába foglaló közösségi programok. Jakab összetett módszerében a művészet nemcsak terápiás eszközként fontos, hanem a szellemet tápláló és a lelket gyógyító hatásában is." (részlet Perenyei Monika "Képzeletszülte hajlékok és álompaloták. Jakab Irén munkásságáról filmes alkotásainak tükrében" című írásából, Ars Hungarica 47. 2021/3, 294 - 296. old.)

“The film entitled Chad... who has far to go was produced and directed by the Hungarian-born Hollywood cameraman Gábor Nagy, and written by Irene Jakab. It could not have been written by anyone else, as the film was intended to present the John Merck Program, which she established in 1974 and led until 1982 as an institution of complex therapeutic techniques developed to help children with intellectual and emotional disabilities and their families. The film was made in Pittsburgh in 1978, in the psychiatric clinic where the program was based (Western Psychiatric Institute and Clinic. University of Pittsburgh School of Medicine), and in 1979 and 1980 it received a number of awards. The department of manuscripts in the Psychiatric Art Collection of the Hungarian Academy of Sciences not only holds these awards, but also the photographs made during filming. Viewers are introduced to the child development program through the story of a young boy named Chad and his parents: it is a filmed case study with certain scenes re-enacted, and a documentary film recording the work of pedagogists and therapists and offering insight into every part of the complex technique. The film was among the tools Irene Jakab used to demonstrate the effectiveness of her method of treatment, which is essentially a multi-discipline and multi-modality treatment technique aimed at young children.” (excerpt from the text by Monika Perenyei, Imaginary Dwellings and Dream Palaces. The career of Irene Jakab as reflected in her cinematic work, translated by Steve Kane, Ars Hungarica 47. 2021/3, pp. 294 - 296.)