Állatmesék

Ismertető: "Monda az Úr Noénak: Menj be te és egész házadnépe a bárkába; mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be… Az égi madarakból is hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon a föld színén. Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre, negyven nap és negyven éjjel és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem. És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái. És oltárt építe Noé az Úrnak és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból és áldozék égőáldozattal az oltáron." És itt kezdődtek a bajok. A barmok és madarak, minden csúszó-mászó állat szerette volna magát közelebb tudni az úr szívéhez, de nem tűzáldozat árán. Ezért történeteket mondanak el egymásról, magukról, meséket, melyek hol igaznak tűnnek, hol nem, hol nevettetően vidámak, hol meg csak kacagtatóak, de mind azt szolgálják, hogy lebeszéljék Noét az áldozathozatalról. De Noénak döntenie kell! S mily nehéz ez a döntés, még ha gyermeki játékossággal, derűvel játsszuk is el ezeket a meséket. Fontos, hogy a gyermekek nevetve értsék meg, hogy szükség van az áldozatvállalásra, hogy azután, míg a föld lészen, lehessen vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka, míg meg nem szűnnek.