Jozsif Benjaminovics Brasinszkij a leningrádi Akadémia munkatársa, tudományos munkássága a Fekete-tenger északi partjának antik világához kapcsolódik, részt vesz az Olbiánál és a Boszporusznál folyó régészeti munkálatokban, s főként az antik régészet és történelem területén dolgozik, kiváló szakembere az antik feliratoknak is. Érthető tehát, hogy a görög városokkal határos területen élő nagy nép, a szkíták bensőleg érdeklik, könyve ennek a tudományos érdeklődésnek a szülötte. Sok hasznos ismerethez jut általa a magyar olvasó. Nem kell nehézkes, fárasztó szövegen átrágnia magát, hiszen folyton izgalmasabbá fokozódó olvasmányt kap a kezébe, amelynek minden sora hiteles. Brasinszkij művéből a királyi szkíták pompakedvelő alakja rajzolódik elénk. Káprázatos kincsekről olvashatunk, amelyek ma a leningrádi Ermitázs páncéltermeiben és a Szovjetunió más múzeumaiban láthatók. A szkíta királyi kincstár nem idegen összeharácsolt vagy vásárolt nemesfémből készült tárgyak halmaza volt. Elárulta a megrendelők magasrendű ízlését, valamint a görög és szkíta ötvösök kifinomult mesterségbeli hagyományáról, művészi tudásáról tanúskodott. A kincsek tehát személyes jellegűek, nemcsak mert halott gazdáik sírjából kerültek elő, hanem főként azért, mert minden egyes darabot gonddal és aggodalommal együtt terveztettek ötvösökkel. A nagy füves pusztaságok (a sztyeppek) birodalmában a régészek egyre több kapcsolatot találnak a Földközi-tenger ismert műveltségeivel, főként a göröggel és a kétfolyamközivel. Nem is arra gondolunk, hogy görög áruk és művészeti alkotások találtak utat gabonáért, viaszért, rabszolgákért a szkíta földre, inkább a mitológiai, vallástörténeti ábrázolásokra amelyek nem pusztán a szem gyönyörködtetését szolgálták, hanem tartalmuk belesugárzott a szkíták vallásába. Ez az örökség még ezer éveken keresztül, egészen az onogur-magyarokig élt, és nem puszta átörökölt díszítésként, hiszen tartalma élteti, jelentése menti át a formát századokon keresztül. A szkíta művészet és műveltség áthatotta Eurázsia népeit. Nekünk magyaroknak még külön is számon kell tartanunk őket, mert egyes krónikáink szkíta földről származtatnak minket, a szkíták utódainak tartanak. A szerző bemutatja a szkíta régiségek felfedezőit, ásatóit. Olyan közvetlenséggel rajzolja meg személyiségüket, hogy részesei leszünk felfedezéseiknek, munkájuknak s a szellemi izgalomnak, melyben részük volt. 2db