A szájhagyomány útján megőrzött helyi monda szerint 1530. július 19-én a támadó török csapat akart bejutni a faluba, amelyet ekkor a megáradt folyó elzárt, és csak gázlókon keresztül lehetett odajutni. A törökök azonban így a mocsárba vesztek. Nagykörű lakosai a csodás megmenekülés emlékére kőből emelt fogadalmi oszlopot emeltek, amelyhez a menekülés napjának évfordulóján hálaadó körmenettel vonultak ki. A zsindelytetős kőoszlop az eseményhez közeli magaslaton, a Lapos tó partján állt, amely Szent Illés életéből vett képekkel volt díszítve. Petrovay László birtokos kérelmére, Bartakovics Béla egri érsek rendelete folytán a község északnyugati részén, egy homokdombra helyezték át a kőoszlopot 1847-ben. Szent Illés próféta tiszteletére minden évben Magdolna napja (július 22.) utáni első vasárnap évenként körmenetben vonultak ki az érsek által előírt nyilvános fogadalmi ájtatosságra. 1862-ben a község egy alapítványt hozott létre az oszlop gondozására. Az alapítvány helyezett el egy képet, amely Illés prófétát ábrázolta. Az Illés-kő oszlopát, amely a több száz éve történt csodás menekülésre emlékezik, 1990-ben a Nagykörű Barátainak Köre helyreállította. A népi műemléken látható égetett zománc kép Baranyó Sándor (1920-2001) festőművész alkotása, amely Illést, az ószövetségi prófétát (Királyok II. könyve 2, 1-15) és az őt elragadó tüzes szekeret ábrázolja. Az utóbbi évtizedben pedig az Illés-napi (július 20.) fáklyás felvonulás szokása kapcsolódik a kőképhez.