Mesélnek a képeslapok

A képeslap kétségtelenül a postai levelezőlap leszármazottja. Ám arról, hogy ki és mikor találta fel, megoszlanak a vélemények. Annyi biztos, hogy 1865-öt írunk, amikor egy postakongresszuson felmerül a boríték nélküli, nyílt lapon való levelezés gondolata. Nem is csoda, hiszen a levelek jó része már ekkor is jókívánságot, egyszerű üdvözlést tartalmazott. Így hát jogosan merült fel az igény.
Miért is kellene a drága levélpapírt pazarolnunk, ha megemlékeznénk szeretteinkről?

Az első levelezési lapot az Osztrák- Magyar Monarchiában használt Correspondenz-Karte-t tekinthetjük, amelyet 1869. október 1-én bocsátottak ki.

Poór Ferenc és barátai, Városi Képtár Deák Gyűjtemény, CC BY-NC-NDInnen már csak egy lépés a képes levelezőlap megjelenése. Természetesen az elsőség itt is kérdéses, hiszen mit tekintünk képnek? Vajon a lapra nyomtatott felségjel, címer vagy zászló már annak nevezhető? Mindenesetre a szakirodalom az első igazi képeslap feltalálójának August Schwartz oldenburgi kereskedőt tartja, aki 1870-ben, egy postai űrlap címzési oldalának bal felső sarkába egy postabélyeg nagyságú képet nyomtatott, melyen egy ágyú mögött álló tüzér alakja látható.

Gruss aus Abbazia. Bucht mit Villa Melanie, Balatoni Múzeum, CC BY-NC-NDEbben az időben jelentek meg a „Gruss aus….” lapok is, melyek általában litográf eljárással készültek. Valamint ekkor jelentek meg először a fényképek alapján készített tájképes lapok, valamint a művészi képeslapok is. A 19. század utolsó éveire különösen jellemzőek voltak ezek a képeslapok. Nem nagynevű festők alkotásairól van szó, hanem kifejezetten képeslapokra szánt metszetekről, tollrajzokról.

A képeslap történetét több nagy korszakra oszthatjuk:

Az aranykorszak 1901-1914

A képeslap gyors terjedéséhez a nyomdatechnika korszerűsödése, a fényképek sokszorosításának lehetősége is hozzájárult. Ezidőtájt fénykorát élte a képeslapok gyűjtése. A 19-20. század fordulóján megszámlálhatatlan mennyiségben és a legváltozatosabb témakörökben jelentek meg a képeslapok. A szakirodalom főleg a városképeket, közlekedési eszközöket, a társadalmi és politikai élet személyeit és eseményeit tematizáló lapokat és üdvözlőlapokat nevez meg. A századfordulón a képes levelezőlapok hátlapjai még ún. hosszúcímzésűek voltak, csak a bélyeg felragasztására, valamint a címzésre szolgált, míg a képoldalon lévő kis üres helyre lehetett csak írni, ami a képek látványát zavarta. Ezért már az 1900-as évek elején is több javaslat született meg arra nézve, hogy a képes levelezőlapok címzés oldalán legyen hely a közlések számára. Azt a nagyszerű ötletet, hogy a címoldalt osszák meg, így az egyik felére a címzés a bélyeggel, míg a másik felére a leírandó szöveg kerülhet, egy német nyomdásznak köszönthetjük.

Az első világháború korszaka (1914-1918)

A kis katona, Városi Képtár Deák Gyűjtemény, CC BY-NC-NDA képeslapok az első világháború idején elsősorban a harcra buzdításban játszottak szerepet. A hadi propaganda az illusztrációkban jelenítette meg az ellenség iránti gyűlöletet, vagy épp a hazafiasságot. Megjelentek a csatajeleneteket, a frontra induló katonák búcsúját, az ellenség karikatúráit, háborús térképeket ábrázoló képeslapok.

 

A második világháború korszaka (1939-1945)


A 20. század közepén a képeslapok iránti érdeklődés már koránt sem volt olyan jelentős. Továbbra is jelen voltak az ellenséget gyalázó, mozgósító jellegű kiadványok. A lapok elsősorban a harctéri jeleneteket, haditechnikát, hadvezéreket, pilótákat, tengeralattjárók kapitányait népszerűsítették. Sok lapon, még ha humoros formában is, de utaltak arra, hogy a világ nem hétköznapi életét éli. Erre példa ez a karácsonyi üdvözlőlap is, amelyen egy imádkozó kisgyerek, egy katona és egy feldíszített fenyőág adja át a kor hangulatát.

A napjaink képeslapjai

Kellemes húsvéti ünnepeket! Éljen az 5 éves terv, Thúry György Múzeum, CC BY-NC-NDA háború után elsősorban a lerombolt településeket, közintézményeket, hidakat, szobrokat ábrázoló, majd az újjáépítésre mozgósító lapok jelentek meg. Az ötvenes években világszerte ismételten fellendült a képeslapgyűjtés, sorra alakultak a gyűjtőklubok, azonban képeslapkiadás a sematizmus rabságában élt.

A témaválasztás meglehetősen egysíkú volt, jellemzően a legnépszerűbb épületekre korlátozódott. Belőlük viszont többféle változat állt a lelkes gyűjtők és képeslapküldők rendelkezésére, amelyeken különböző irányból és különböző napszakban kapták lencsevégre azokat.

Hasonló ötlettelenség jellemezte az üdvözlőlapok témáját is. A karácsonyi lapok az elengedhetetlen fenyőággal, rajtuk egy-két piros díszgömbbel ünnepelték a Békés, Boldog Karácsonyt. Nem volt ez másképp a húsvéti lapoknál sem, melyek elmaradhatatlan kelléke, a tojás.
Balaton, Balatoni Múzeum, CC BY-NC-NDKi ne emlékezne a balatoni nyaralásról küldött és kapott tréfás, olykor erotikus képeslapokra? Habár a képeslap korábbi népszerűségét visszaszerezni nem tudja, múltunk egy szeletét őrzi, ezért eltűnni, reméljük, soha nem fog.