Folklór Archívum
A magyar protestáns exemplumok katalógusa
Dömötör Ákos: A magyar protestáns exemplumok katalógusa. Folklór Archívum 19. Bp., 1992. MTA Néprajzi Kutatóintézete Napjainkban nagy nemzetközi szakirodalom bontakozott ki az antikvitásban gyökerező exemplum műfajával kapcsolatban: számos szaktudományos könyv, tanulmány szól a középkori latin elbeszélésirodalomról, a középkori német, francia, olasz, angol prédikációk történetéről, artes praedicandikról és a bennük megfogalmazódó szabályrendszerekről, valamint a prédikációs mesék prédikációbeli helyéről. E közleményekben megfogalmazódott a prédikációs mese műfaji, nyelvi létezésmódjának heterogenitása, hogy ebben a funkcióban egy időben szerepelt példázat, monda, trufa, fabula, latinul, régi irodalmi és vulgáris, tájnyelvi megfogalmazásban. A kutatásokban együtt vizsgálták a moralizáló, tanító jellegzetességet a példázatokban meglevő szórakoztatva tanító, sőt szenzáció hajhászó kuriozitásokat kergetô tendenciákkal. A középkori keresztény legendák, katolikus szentek és mártírok történetei, a szerzetesek mindennapjainak idealizált történetei azonban gyökeresen átalakultak a protestáns vallásokban. Az 1970es években Wolfgang Brückner, a körülötte csoportosuló nagyszabású német kutató gárdával feltárta a 1617. századi protestáns példázatgyűjtemények felépítését és tartalmait, a protestantizmusban felhasznált prédikációs exemplumokat. Velük közel egyidőben publikálta a francia kutatás a Claude Bremond Jacques Le GoffJean Claude Schmitt által 1982ben a középkori források tipológiájának feltárására létrehozott sorozatban megjelentetett Exemplum monográfiáját. Az általuk felvázolt strukturális analízis kereteiben vizsgálták Jacques Voragine Légende dorée (=Aranylegendájának) narratív rendszerét, a benne elôforduló narratív elemeket, cselekvéseket, az elbeszélés lefolyását, a narratív szerepeket. Ugyanekkor születtek meg az exemplumkutatás német eredményeinek összefoglalásai is, melynek során az exemplum legfontosabb funkcióinak az illusztrációs, demonstrációs, dogmatikus és didaktikus segédeszköz teremtési funkcióit határozták meg. Megfogalmazódott az is, hogy az exemplum, mint konzerváló és átvivô forma a narratív műfajokon kívül magába foglal néhány redukált formát is, pl. a citátumot, az allegóriát, a metaforát, a szentenciát és a képes kifejezéseket. A német és a francia kutatás kiszélesítéseként bontakozott ki a hazai exemplum kutatás is. Egyegy prédikátor biográfiáját, működését, európai kapcsolatait jelentékeny számú monográfiából, tanulmányból jól ismerjük, megtörtént a prédikációs kódexek számbavétele, a domonkos sermo irodalom, a ferences prédikáció forrásvidékének, az Érsekújvári kódex sermoinak, az Érdy kódex perikopa rendszerének feltárása. Feldolgozták Arisztotelesz az egész korszakon át figyelembe veendô, Cicerón és Quintilianuson keresztül ható retorikáját, a neoretorikai törekvéseket. Szent László története kapcsán a nomádkori hagyományokkal és az udvari lovagi toposzokkal foglalkozott a kutatás. A Studia Litterariaban 1994ben jelent meg Toposzok és exemplumok régi irodalmunkban címmel az utóbbi idôkben megszaporodott idevágó kutatások egyfajta összegzéseként egy konferenciakötet, melyben, áttekintések konkrét szövegösszefüggésekben mutatták be az exemplum tartalmára, szerkezetére, használatára vonatkozó hazai párhuzamokat ill. a forrásanyag bôvűlése nyomán kibontakozó új kérdésfeltevéseket. Jelentékeny feldolgozások történtek a jezsuita áhítatirodalom jeles képviselôinek monografikus igényű vizsgálata során, Nádasi János európai kapcsolatainak bemutatásával, Taxonyi János példázatgyűjteménye kapcsán az exemplumkutatási utak és lehetôségek tanulmányozására is sor került. Az új kutatások egyik fontos tételévé vált az a megállapítás, hogy nem lehetett közvetlen a középkori prédikáció szerzôk forráshasználata. A teológiai és egyházi irodalom különféle keresô rendszereinek XIXII. századi kialakulása és XII. század végi általánossá válása után számos distinctiogyűjtemény, konkordancia, alfabetikus mutató s ezen segédkönyvek révén összeállított sermo gyűjtemény forgott közkézen, s ezek korlátlanná tágították a felhasználók lehetôségeit a műveltséganyag idézését tekintve. Ebbe szakmai környezetbe illeszkedett Dömötör Ákos munkája, A magyar protestáns exemplumok katalógusa, melyben 450 típust ismertet. A magyarországi evangélikus és református nyomtatott forrásokból merített exemplumanyag fényt vet a protestáns példák összetételére, a katolikus prédikációk anyagától részbeni eltérésre. A magyar protestáns exemplumok katalógusában a következő csoportok vannak elkülönítve: I.Bibliai exemplumok. A Biblia szövegéhez, erkölcsi tanulságaihoz ragaszkodó protestáns prédikátorok az ó és újszövetségi példázatokból elhagyták a fantasztikus mesei elemeket, az elbeszélés közismert volta miatt teljes terjedelmében nem is mindig ismertették a bennük előforduló cselekvést, inkább röviden utaltak rá, vagy szóláshasonlat formájában alkalmazták. Leggyakrabban a következő bibliai történeteket megörökítő exemplumokra hivatkoztak, belőlük levonható erkölcsi tanulságokat építették bele prédikációikba: Ábrahám kebele, Ádám és Éva, Áron vesszője, Dávid és Góliát, Holofernész és Judit, Jákob lajtorjája, Jónás, József, Judit bibliai történeteiből, Krisztus csodatetteiből, Szodoma és Gomora, Úriás levél történéseiből formáltak követendő morális viselkedésmintákat. II. Antik mitikus exemplumok. számos mitikus hősi példamutató tette vált népszerűvé a tudós prédikátoroknak köszönhetően, (míg mitológiájukból nem hasznosították azokat az elemeket, melyek a vallás erkölcsi tanításainak nem feleltek meg) : Daidalosz és Ikarosz repülése, Medusza és Perszeusz, Prométheusz, Thészeusz és mások követhető példái szerepeltek a prédikátoroknál. III. Legendák és mártírelbeszélések. Ferenc és György, Mihály, Márton szentek legendái, valamint a mártírok bátorsága, hitbéli kijelentései és csodás jelek szerepelnek az exemplumokban IV. Mondák és mondaszerű elbeszélések: A) Ókori történeti mondaanyagok. A haszonnal forgatott kereső rendszerek segítségének köszönhetően, vagy Valerius Maximusból, Gesta Romanorumból, Legenda aureából készített segédletek nyomán gyakori felhasználásra kerültek a keresztyén prédikáció irodalmában Damoklesz kardja, Damon és Pintiasz esete, Diogenész lakása, lányuk által, szoptatással életben tartott bebörtönzött, éhhalálra ítélt apa vagy anya megmentése, Nagy Sándor története, amint átvágja a gordiuszi csomót, vagy az ördögien mesterkedő Néró példázata, amikor Isten alkotását Rómát gyújtotta fel. B) Ördögelbeszélések. Itt lehet számba venni a római pápa Antikrisztus voltát példázó exemplum használatot, vagy Faust szerződését az ördöggel, vagy a haldokló ember történetét, aki ágyánál ördögök seregét vízionálja és más elbeszéléseket. C) Keresztyén mondák között szerepelnek az ellenséget elűző méhek, darazsak, vagy a mennyből kapott aranylevél ösztönözte Celesztin pápa lemondásáról szóló történet, melynek során a pápa egyszerű szerzetességgel váltja fel pápai méltóságát. D) Profán történeti mondák. Dárius kincséről, Drakuláról, építőáldozat témáinak példázatként felhasználásáról. E) Hiedelemmondák. Boszorkánybába rontása, hazajáró lélek, kutyafejű ember és más hiedelmek példázatként alkalmazásáról. V. Fabulák és mesék mint exemplumok közt fordulnak elő a mindig mások kedvére tenni akaró molnár fia és a szamár története, vagy az élet álom közismert példázata, amikor egy részeget uralkodónak átöltöztetnek, s részegsége múltán később azt hiszi, hogy a mennyben járt mint uralkodó, vagy a farkas és a bárány példázata VI. Allattörténetek csodálatos állatokról melyek közül soknak a Physiologus volt a forrása Az exemplumok csoportjain belül az abcrend érvényesítése mutatkozott célszerűnek, A katalógushoz a prédikációgyűjtemények, kézikönyvek és tanulmányok, elbeszélés gyűjtemények, proverbium gyűjtemények, exemplumok valamint név és tárgymutató tartozik.Végül a kötetet a bevezető és a típusok német fordítása zárja. Megteremtve e széleskörű szakirodalmi áttekintéssel a magyar vallási néprajz fontos kézikönyvét. Írta: Benedek Katalin
DÖMÖTÖR, Á. (ed by) : Catalogue of Hungarian Protestant exempla. (in Hungarian with in German Summary)
Cím(ek), nyelv | |
---|---|
nyelv | magyar |
nyelv | angol |
Tárgy, tartalom, célközönség | |
tárgy | Szellemi kultúra, népmese |
tartalomjegyzék | Tartalom teljes tartalomjegyzékA magyar protestáns exemplumok világa 7 Az exemplum fogalma 7 Az exemplum helye az igehirdetésben 7 Mitikus rétegek és mesei vágyvilág 8 A különösség esztétikuma és hatásmechanizmusa az antik exemplumokban 10 A protestáns életeszmény és életvitel tükröződése 10 A legendák átalakulása és a protestáns mártirol6gia 11 A magyar protestáns exemplumok jelentősége 12 Kata16gus I. Bibliai exemplumok (1-70) 17 II. Antik mitikus exemplumok (71-134) 59 Ill. Legendák és mártírelbeszélések (135-164) 90 IV. Mondák és mondaszerű elbeszélések (165-365) 103 A) Ókori történeti mondaanyagok (165-264) 103 B) Ördögelbeszélések (265-292) 152 c) Keresztyén mondák (293-332) 164 D) Profán történeti mondák (333-356) 183 E) Hiedelemmondák (357-365) 195 V. Fabulák és mesék, mint exemplumok (366-438) 200 VI. Állattörténetek (439-450) 239 Mutat6k Prédikáci6gyújtemények 249 Kézikönyvek és tanulmányok 262 Elbeszélésgyűjtemények 269 Proverbiumgyűjtemények 272 Exemplumok motívummutat6ja 274 Név- és tárgymutat6 276 Die Welt der ungarischen protestantischen Exempel 285 Katalog der ungarischen protestantischen Exempel 294 |
Személyek, testületek | |
létrehozó/szerző | Dömötör Ákos |
kiadó | Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Intézet |
közreműködő | Szemerkényi Ágnes (szerkesztő) |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
kiadás/létrehozás helye | 1250 Budapest |
térbeli vonatkozás | Egész magyar nyelvterület |
az eredeti tárgy földrajzi fekvése | 1014 Budapest, Országház utca 30 |
hivatalos kibocsátás | 1992-01-01 |
időbeli vonatkozás | Antikvitástól napjainkig |
Jellemzők | |
hordozó | papír |
méret | 329 oldal |
formátum | |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | Magyar Tudományos Akadémia Bölcsésztudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet |
hozzáférési jogok | Kutatási engedéllyel hozzáférhető |
Forrás, azonosítók | |
forrás | Magyar Tudományos Akadémia Bölcsésztudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet |