MaNDAMagyar Nemzeti Digitális Archívum

A „kincses Kolozsvár” kifejezés valószínűleg összefügg azzal, hogy Kolozsvár sokáig az erdélyi ötvösművészet központja volt, de alapvetően a város gazdagságára utal az elnevezés, amely elsősorban az Erdélyi Fejedelemség idején volt használatos. Nem véletlen, hiszen az önálló Erdélyi Fejedelemség megalakulása Kolozsvár virágkorának kezdetét is jelentette. A város sokrétű, gazdag történetének fontosabb eseményeit mi mutathatná be jobban, mint legfontosabb helyszíne és jelképe, a Főtér? Ennek a varázslatos helyszínnek a kialakulását és változásait követhetik nyomon legfrissebb helytörténeti válogatásunkban.

A magyar népi építészet különös produktumai a domboldalak puhább kőzetébe vágott, emberi lakhatásra szánt vájatok, a barlang- vagy partlakások, más szóval pinceházak vagy kőházak. Hazánk hegyvidékein, főként az Északi-Középhegységben, illetve a Budai-hegységben és a Dunántúlon találhatjuk meg a lakóhelyek ezen típusait. Adatbázisunkban nagyszámú képanyag böngészhető a Bükk és Bükkalja barlanglakásairól, így írásunkban erre a térségre térünk ki részletesebben.

A lélek megnyilvánulásának legváltozatosabb formája a tánc, egy igazi ősi ösztön, ugyanakkor kétségtelenül sokkal több mint mozgás, ahogy a zene sem csak hangok egymásutánja. A tánc az egyik legmagasabb szintű művészeti ág. Legfrissebb válogatásunkban a tánc világnapja apropóján betekintünk a balett- és kortárstánc-történetbe, hazai művészekről készült fényképekkel illusztrálva, egyúttal táncosaink előtt is tisztelgünk.

A marcipán az ókortól napjainkig kedvelt édesség. A mindössze két összetevőt tartalmazó alapreceptjének keletkezésére, illetve nevének eredetére is több monda próbál választ adni. Több kultúrának is megvannak a saját marcipán-specialitásai, úgymint a Mediterráneum népeinek, a németeknek vagy a magyaroknak. Kiállításunkban ezeket a gasztronómiai meséket és a különféle marcipánkészítményeket mutatjuk be.

Debrecen gazdag helytörténetének elmaradhatatlan fejezete az „Aranybika” története. A Grand Hotel Aranybika névre hallgató szálló a cívisváros emblematikus helyszíne, melynek semmi köze az alföldi bikákhoz, annál több a Bika családhoz. A Bika család telkét egy árverésen szerezte meg a város, azzal a céllal, hogy szállodát épít oda. Kapóra jött a városnak a főutcán található ház, hiszen ez idő tájt csupán egy vendégfogadója működött. Hogy a ma is látható épület milyen körülmények között született, legfrissebb vendéglátástörténeti válogatásunkból kiderül.