MaNDAMagyar Nemzeti Digitális Archívum

A természetrajz az úgynevezett állattan, a növénytan, az ásvány és kőzettan, továbbá az őslénytan tudományterületek közös megnevezése volt a 18. és 19. században, és főként a megfigyeléseken alapuló ismeretek összegyűjtéséből, rendszerezéséből és ismertetéséből állt. Miután a 20. században a kísérleteken alapuló tudományok felvirágzását követően a természetrajz kifejezés ódivatúvá vált, helyét a „természettudomány” megnevezés vette át. E heti kiállításunkban a régi idők – természetrajz tárgykörébe tartozó – műveinek idézetei és illusztrációi közül válogattunk.

Természetesen nem. De mégis miért érdekes ez a felvetés? Olvasásszociológiai felmérések szerint szépirodalmat főleg nők olvasnak, legalábbis ezt mondják, ha rákérdeznek. Az olvasási szokások változásairól már régóta folyik a polémia, különösen arról, hogy nem olvasunk – mármint könyvet – sőt, a gyermekeink sem olvasnak. Vaskos közhelyek helyett, a héten megnézzük, mit olvastak, és hogyan viszonyultak a női olvasókhoz az elmúlt évszázadokban.

Igaz, hogy többen – Truman elnök, George Marshall, és Eisenhower – is fontos szereplői voltak a hidegháborúnak, de e történet igazi kulcsfigurája és főszereplője mégis egyetlen személy: Nyikita Hruscsov. Főként neki köszönhető a hidegháborús helyzet kialakulása és súlyossá válása, egyrészt, mert az ő reformjai által vált a Szovjetunió gazdaságilag és hadászatilag is igazán meghatározóvá, másrészt azért, mert a kiszámíthatatlan és labilis mentalitásával ellehetetlenítette a diplomáciai kapcsolatokat és védekező helyzetbe kényszerítette a nyugati nagyhatalmak vezetőit.

A szolnoki Damjanich János Múzeum épülete idén 160 éves, de nemcsak ezért érdekes, hanem mert azon kevés épületek egyike, mely megőrzött valamit az egykori alföldi város fénykorából, így őrzi a múltat. A héten Szolnokon járunk.

Az emberi közösségek tagjai ősidők óta törekednek rá, hogy a vérségi, etnikai, vallási csoporthoz való tartozásuknak, vagy a csoporton belüli státuszuknak valamiféleképpen jelét adják. A címerek megjelenése leginkább a személyes emblémák és pecsétnyomók készítésének hagyományához köthető, amelynek létrejötte egészen a bronzkorig nyúlik vissza, a hadászati azonosító jelként történő használata a lovagok korában a 12. században terjedt el. Használatára eleinte haditechnikai okok végett volt szükség.