MaNDAMagyar Nemzeti Digitális Archívum

Emlékszem, a Hauer cukrászda Rákóczi úti kirakata, még megfakulva, elhagyatottan is megőrizte nagypolgári jellegét. A Rákócziról már sokan, sokszor megírták, hogy hogyan vesztette el sétálóutca jellegét – a metró megépültével aztán a villamos eltűnésével. Mai formájában tényleg inkább sztráda, különösen a Keleti és a Blaha Lujza tér közötti szakasz – ki akarna andalogni, kirakatokat bámulni egy ilyen forgalmas út mellett, mondjuk, nem is igen van mit nézni. Azért nem volt még olyan régen a fénykor, az 1970-es években igazi kereskedelmi központnak számított, gondoljunk csak az áruházakra – Verseny, Csillag, Lottó, Corvin. De a korábbi aranykora a Keleti pályaudvar 1884-es átadása után következett, sorra épültek itt a bérpaloták és a bérházak, vendéglátóhelyek, szállodák, cukrászdák. A héten a Rákóczi emblematikus helye, a Hauer cukrászda története elevenedik fel.

1932 júniusában vendég érkezik a balatonföldvári Zrínyi Szállóba. Az ekkor már elismert író magányra vágyik, otthon nincs nyugta a vendégektől, akiket neje főztje vonzz. Persze, nemcsak ezért jön, orvosai a szívét akarják meggyógyítani, ő pedig írni akar. Móra Ferencnek szerződése van egy új regényre, az Aranykoporsóra. A készülő művel azonban nem halad, tulajdonképpen egy sor sincs meg belőle, de a legnagyobb baj, hogy nem is jut eszébe semmi. A hotelben egy feltűnően szép nő, hivatalból szórakoztatja, a kialakult viszonyukról régóta tud az irodalomtörténet.

Balassa Iván vitatott elmélete szerint a magyarság már a honfoglalás előtt ismerte és termesztette is a kendert. A kötelek és zsinegek mellett a ruházatuk olyan járulékos elemeit is, mint például az öv, kenderrostból készítették. Ezt az elméletet alátámasztani látszik az a tény, hogy a kender szó a honfoglalás előtti időkből származó ótörök eredetű jövevényszó. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a Kárpát-medencei szláv őslakosság a víz közelében fekvő településeken a honfoglalást megelőzően már termesztette.

A város fekvését tekintve se Alföld, se Felföld. Nem volt szemtanúja se nagy csatáknak, se békeszerződéseknek. Nem történelmi város, de nem is akar annak tűnni. Különös módon erős sztereotip jelzők kötődnek a városhoz és a megyéhez. Hogy ez átok-e, e heti válogatásunkból kiderül.

Révhelyi Elemér fotógyűjteményében – melyet korábban már bemutattunk – az épület és díszítőmotívumokat ábrázoló képek, továbbá az életképek és városképek mellett számos különleges művészi, illetve mérnöki igényességgel készült grafika, térkép, tervrajz és látványterv is található. Heti kiállításunkban főként ez utóbbiak közül válogattunk, amelyek mellé régmúlt idők – a képeken látható helyszínekhez kapcsolódó – sajtócikkeiből idézünk.