MaNDAMagyar Nemzeti Digitális Archívum

Az üvegszínezés kezdete a XI. és XII. századra, az üvegfestészet igazi reneszánsza pedig a XIII. századra tehető, és a gót stílus uralomra jutásával hozható összefüggésbe. E kiállításunkban az üvegfestés történetének és módszerének rövid áttekintése mellett főként a legnevesebb üvegfestőnk, Róth Miksa hagyatékának dokumentumai közül válogattunk, amelyet az MTA Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársai őriznek, és amit digitalizált formában adatbázisunkba is elérhetővé tettek.  

Hogyan cikkeztek a budapesti újságok közel 100 évvel ezelőtt a fővárosunkról és hogyan látták azt korabeli lakói? E témához való viszonyuk meglehetősen hasonló volt, mint a mai városlakóké. Habár a kritikákat megfogalmazó „város-reformerek” igazi célja sok esetben a hatalmi pozíciók megszerzése, az általuk generált konfliktusok a kutatók véleménye szerint – főként, ha kompromisszumok létrejöttéhez vezetnek – elősegíthetik a fejlődést.

"Fene sok műemléket épített. A jövő generációnak kemény küzdelme lesz a műemlékek bizottságával, amikor bontani akar. Főbb alkotásai: a Múzeum 4-ik emelete (kár, hogy oda senki sem megy), a belügyi díszterem (oda senkit sem eresztenek be), és az esztergomi bazilika a Tisztviselőtelepen.” Ez a pár soros jellemzés az építészhallgatók vicclapjában a Megfagyott Muzsikusban jelent meg – Kismarty-Lechner Jenőről. A héten az ő munkásságával ismerkedhetnek meg.

Az emberek az idők folyamán mindig is keresték az olyan alkalmakat, ahol közösségi élményeket élhetnek át, legyen szó akár az ősi pogány népek rituális szertartásairól, az ókeresztények találkozóiról, az 1800-as évek tábori összejöveteleiről vagy a modern kori fesztiválokról. De miért jó fesztiválozni? – kérdezhetjük. A kikapcsolódáson és azon túl, hogy lehetőséget ad arra, hogy kilépjünk a megszokásból, többek közt segíthet felfrissítő új látásmódot szerezni a festői környezet, a művészet, valamint a kalandos élményekkel való feltöltődés.

Komló neve összeforrt a szénbányászattal, hőskorát az 1950-es években élte, szocialista iparvárosként. Igaz, hogy már a 18. században bányásztak itt, a település mégis akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor megkezdődött a dunaújvárosi kohó építése. Merthogy hosszas kutatás után, itt találtak megfelelő minőségű kokszolható szenet. Hogy milyen volt ekkor a város? Állítólag három dolog sosem hiányzott: hús, alkohol és rosszlányok. A héten a város történetével és a bányászélettel foglalkozunk.