Politikai pop és cinikus realizmus. Elsősorban e két, irányzattá vált szlogen jellemezte a kortárs kínai képzőművészet ezredvégi berobbanását, amikor a nyugat figyelme hirtelen keletre irányult. Mindkét fogalom hátterében történelmi események állnak: a nyolcvanas évek lelkes és merész avantgárdja elcsendesült az 1989-es Tienanmen téri események után érzett kiábrándultság és a művészetben rejlő gazdasági lehetőségek felismerése miatt. A két irányzatnál persze jóval gazdagabb a kortárs művészeti szcéna, de nélkülük ma nem lenne Kína – a gazdasági mellett – képzőművészeti nagyhatalom.

Political pop and cynical realism. These two slogans, that also created art schools, symbolised the sudden emergence of Chinese contemporary art at the time when the attention of Western countries turned to the East at the end of the millennium. Historical events stand behind both notions: the enthusiastic and daring avant-garde of the 80s faded due to the disappointment after the Tiananmen Square events and the realization of the economical potentials in art. The contemporary scene is naturally more abundant than these schools, however, without them China (besides the economical) wouldn’t be such a great power of fine arts.