Egyszerű történet: egy könyvárus a főhőse, aki nem csak árulja a könyveket, hanem ír is egyet - vagy nem is ír? Csak szórakoztatja ezzel a többieket, akikkel összehozta a sors a Merschmeyer asszony mészárszéke alatti férfiszállón? Érkezik egy fiatal vidéki fiú, felvételizni akar az Akadémiára, hogy festőművész legyen. És érkeznek más archetípusok: az Isten, a Lány, a Halál; a jó is rossz és a rossz is jó - ahogy ez lenni szokott. A készülő könyv pedig egyre fontosabbá válik. "A Mein Kampfot én teológiai farce-nak nevezem. Lényegében a szerelemről szól. Különböző síkokon. Az égi, az erotikus, a szexuális szerelemről. Ha az ember komolyan veszi a Szentírást - és én, ahogy öregszem, egyre inkább komolyan veszem -, akkor egészen világos, hogy mind a zsidó, mind a keresztény biblia azt tanítja, úgy szeressük ellenségünket, mint önmagunkat. A teológiai sík az, ahol a szélsőséges ellentétek a megbékélést, a szeretetet, a megbocsátást gyakorolják. A szenvedély mindig rejtélyes." (George Tabori)