A költő és "országszolgáló" Zrínyi eposzát nagy nemzetei értékeink között tartjuk számon. Közel 1400 esztendővel a szigetvári ostrom után, 1945-46 telén született ez a nagyszabású hősköltemény, amikor még folytak a török hódítók elleni harcok. A "fabulákkal kevert história"megírásához nemcsak a szigetiek önfeláldozó helytállása szolgált alapul, élükön a horvát bánnal, hanem több olyan véletlen - furcsa körülmény is, mint a " leghatalmasabb" Szulimán császár halála és táborának bomladozó erkölcsisége. Az ostrom utólagos felidézése- költői elképzelése - túlnőtt a tényszerű események katonai jelentőségén. Európai távlatot kapott, de még a valóság látszatát keltette. Így lett - lehetett - "világraszóló példa" a szigetváriaké:a költészet " szépítő" ereje révén, melyet a horvát és a magyar néphagyomány közösen színezett, formált - az emberi lélek és a későbbi történelmi köztudat számára. A szigeti veszedelem merész szerkezetét Arany János csodálattal elemezte .- megcsodálván a jól időzített epizódokat is, mint Juranics és Radivoj kalandja, Delimán és Cumilla tragikus szerelme, Demirhám és Deli Vid párviadala stb. De meglepően friss, választékos a költemény egész nyelvezete is, melyet "eredeti " stílusban, tájnyelvi ízeivel együtt őrzött meg mindmáig az irodalomtörténet.