1661-ben II. Károly angol király parancsára Oliver Cromwell lordprotektor, John Bradshaw jogtudós, valamint Henry Ireton tábornok holttestét exhumálták, és az élettelen testeket Londonban lefejezték. Az özvegy, Lady Bradshaw elhatározza, hogy visszaszerzi férje testének darabjait, és méltón eltemeti a férfit. Az asszony elindul egy végtelen úton, elkezdődik kálváriája egy felégett országban, ahol értékrend, erkölcs darabokra hullott, és ahol minden viszonylagos. Mert mi a győzelem és mi a vereség egy olyan világban, ahol nincs jó és rossz, nincs fent és lent, nincs igen és nem. Mi a győzelem ott, ahol minden mindegy? "Howard Barker szerint a zenés vígjáték a művészet egyik legerőszakosabb formája. Szerintem is. Nem azért, mert a zenés vígjátékok mind rosszak - néhány közülük nagyon jó - hanem mert a csordaszellemre épülnek. Barkert nem érdekli az olyan színház, ami mindenkiből azonos reakciót akar kiváltani. Nem úgy, mint a szivart rágó producert, aki egyszer azt mondta valamelyik rendező ismerősőmnek, hogy "majd ha a közönség állva tapsol, mert jól sikerült az utolsó szám, akkor visszük az előadást New Yorkba." Éppen ellenkezőleg: Barker szét akarja tördelni a közönség reakcióit; olyan darabokat hoz létre, amelyek folyamatosan kikezdik prekoncepcióinkat, színházi ízlésünket és erkölcsi ítéleteinket. Szerintem nincs két ember, akinek egy Barker-darab ugyanazt az élményt adja." Tim Carroll - rendező