Gondolt már arra valaki, milyen társtalan a térd, amikor egyedül bolyong a föld körül, egy térd és semmi más? Hogyan kergetik szerelmesen egymást haranghangok az éjben, hogyan énekel a szép hóhérlánynak az akasztófán lógó férfiú? Szakadjunk el hétköznapi életünktől, akasszuk azt a bitófa hívogató kampójára. Ismerjük meg Christian Morgenstern német költő bitópoézisét az élet és a halál közti létben, amikor már nem vagyunk, de még nem múltunk el. A bitóról másnak látszik a világ, és más dolgok mása lesz más.