Dacia Maraini író, költő, dráma- és forgatókönyvíró, kritikus. A kortárs olasz irodalom meghatározó alakja 1936-ban született. Szülei is ismert művészek voltak, ő maga pedig Alberto Moraviának volt élettársa. Verseskötetei is népszerűek, regényeiben az érzelmesség keveredik mély emberséggel. Szereti a közeli és távoli történelemből venni történeteit. Dolgozott Pasolinivel, Ferrerivel, Margaretha von Trottével. Színdarabjai szerte a világban játszottak. A Stuart Mária különös történet. Schiller drámájában is az a fő feszültség, hogy tudjuk, a történelem igazsága Erzsébet oldalán van, de Stuart Máriáé a rokonszenvünk. Maraini ezt még tovább gondolja. Bár Stuart Mária ül a valóságos börtönben, de Maraini drámájában sokkal inkább Erzsébet, az angol királynő érzi magát rabnak, a saját lelke foglyának. Mária szabad lélek, tud szeretni s őt is szeretik. Erzsébet azonban képtelen az érzelmekre, képtelen megbocsájtani, sírni és nevetni - igazából ő az, aki nem menekülhet. Erről a furcsa paradoxonról szól Maraini Schiller után szabadon írt drámája, sok szenvedéllyel, költészettel, szerelemmel, gyűlölettel. "Stuart Mária, Skócia királynője szülni készül? És ti? Mindenki az én szentséges, meddő hasamért aggódik? Királyi, fenséges, sivár ágyamért? Terméketlen hasam, akár egy üres, sötét odú... Fiút a trónért, fiút a koronáért, fiút a hazáért! És én? Én nem létezem? Nekem nincs fogam, kezem, lábam, szívem, májam?"