Beckett esztétikai önmeghatározásai szerint annak kifejezését tartotta elsődlegesnek, hogy "nincs mit kifejezni, nincs mivel és nincs miből kifejezni, hogy nem létezik a kifejezés ereje, a kifejezés vágya, csak a kifejezés kötelessége"; olyan művészetről álmodott, mely "nem lázad saját fenséges jelentéktelensége ellen". Az előadás célja, hogy a beszélt nyelvet összehangolja a vizualitással és a mozgással, hogy általuk érzékeltesse Beckett világának a halállal, a csönddel és a zenével való különleges viszonyát. Az előadás fontos eleme az eszköztelen test, valamint annak a halálhoz való viszonya. A halál órájában széthullt személyiség pusztulása révén próbál visszatalálni az ember előtti világhoz, saját hajnalunk előttre, oda, ahol a mozgás még az egyetemes változás rendszerében volt, és ahol a fénynek még nem volt szüksége arra, hogy felfedjék. "Vladimir és Estragon, Kádas József és Krisztik Csaba két gyanútlan clown. Krstić tervező falig nyitott üres terében, amit csupán a padlóra felfestett autósztráda útjelzés, valamint a zen kolostorok kertjének csupasz ága helyett a zsinórpadlásból aláfüggő kötél tör meg, kivérzett holtreménytelenség helyett ruganyos készséggel várakoznak Godot eljövetelére. Pöttyös futball labdával ütik el idejüket. Dekázgatnak vele. Fejelnek. Egymásnak adogatják. Falnak lövik. Egyensúlyozzák. Biztonsággal kezelik a labdát. Biztonsággal áll szájukra a szöveg. Biztonsággal váltanak elreménytelenedésről nekibuzdulásra, belefásultságból engedelmességre. A fizikai cselekvések és a lélektani fogalmazás egyidejűsége fölényes technikai kivitelezésű. Krisztik az együgyűbb bohóc. Kezdeti fekvő, bot nélküli botolós pásztortánca a tehetetlenség vergődése Kádas a fehér bohóc, aki mindent jobban tud. Labdával játszásuk az üresség attraktív kitöltése. Akrobatikus mutatványuk cirkuszi magánszámként is elkápráztató volna. Szervesen beleillik Beckett előírásaiba. Fürge semmittevésük, céltalan kiürültségük megfelelője. Bravúros pótcselekvés. Andrássy Máté (Pozzo) mintha ízületenként mesterségesen volna összeszerelve. Horváth Virgil (Lucky) kissé beroggyant térddel a megtestesült rabszolgasors. Alázatosan akarattalan. Kopaszra borotváltan, szűk fehér trikójában önkéntelenül is a Rivels bohóccsoport piros zsákszerű trikójára és kopasz parókás megjelenését idézi a cirkusztörténet múltjából. A titokzatos, valóságfölötti hírt hozó Fiút Blaskó Borbála balettcipősen spiccen járja kísérteties tüneményként." (MGP, nol.hu)

“We are working and searching. We are trying to hold and put together the materials, and indeed, our goal is often the creation of complexity, but sometimes the opposite happens: we get rid of the tools of expression and go for simplicity. The composition of dance, script, music and fine arts comes naturally in the modern theatre. It’s called contemporary theatre. Dance itself is fine art.” (Csaba Horváth) Director–choreographer: HORVÁTH Csaba With: ANDRÁSSY Máté, BLASKÓ Borbála, HORVÁTH Virgil, KÁDAS József, KRISZTIK Csaba Set: Milorad KRSTIĆ Costumes: BENEDEK Mari Lighting design: PAYER Ferenc Sound: KERESZTES Gábor Support: NKA, NEFMI