Ó templom
Ó templom. A széplaki templomromot a 18.századtól Máriaszéplaknak, vagy egyszerűen csak Ótemplomnak nevezték. A környékbeli németek, csak Zigeraltkirich-nek (cikói ótemplom)nevezték. A templom keleti oldalán elterülő szántásban nagy területen szétszórva emberi csontok maradványai feküdtek, ami a templom körüli temetőből származhatott. Déli irányba, Berekalja felé húzódó völgyben pedig mintegy 4-500 m-en keresztül szétszórva kő- és téglatörmelékek utaltak a középkori mezőváros feltételezhető helyére. A török dúlás után az elnéptelenedett Völgységbe német telepeseket hívtak a földesurak. Nagy reményekkel érkeztek, hiszen a kánaánt ígérték nekik. Ehelyett mit találtak itt? Erdőt, elmocsarasodott réteket, puszta, sivár földeket. Ezeket kellett termővé varázsolniuk. A szokatlan klíma, nehéz munka és alultápláltság következtében sokan megbetegedtek. 1742-ben a pestis tizedelte őket. Orvosi ellátás nélkül, egészségtelen, földbe vájt kunyhókban tengődtek. Sokan vissza is tértek Németországba. Csak a Jóistenben bízhattak. Templomuk még nem volt. Hol panaszolták volna el nyomorúságukat?! Az Ó templomhoz zarándokoltak, hogy Isten és a Szűzanya segítségét kérjék. Gyógyulásuk után idejöttek hálát adni. Ma már csak a szentélye áll. Halványan láthatók még egy régi freskó maradványai, előtte bádog kereszt függ. Valamikor a hívek háláját kifejező táblácskák százai borították a falakat. Még néhány évtizeddel ezelőtt is naiv festmények mutatták az akkori népbetegségben, a tüdőbajban szenvedők képeit. A mankókat is iderakták a gyógyultak. Imakönyvek százait halmozták fel itt, tele értékes, régi családi feljegyzésekkel. Sajnos, ma már ezekből a tárgyakból semmi nem található itt. Napjainkban a szentélyromnál szeptemberben szabadtéri misét tartanak. A völgységi németek egyik legfontosabb búcsújáró helye . A középkori templom megmaradt szentélyét már a 18. század óta kegyhelyként tisztelték, különösen a bonyhádiak és a cikóiak, de Kisboldogasszony napján távoli vidékekről is felkeresték a kegyhelyet. Különösen a nyomorékok és a betegek bíztak a szent gyógyulásban. Az utóbbi időben a hitélet a romnál ismét fellendülőben van.
Cím(ek), nyelv | |
---|---|
nyelv | magyar |
Tárgy, tartalom, célközönség | |
tárgy | rom |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
térbeli vonatkozás | Cikó |
Jellemzők | |
hordozó | papír |
méret | 9,5 x 6,5 cm |
kép színe | fekete-fehér |
formátum | jpeg |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | Völgységi Múzeum |
hozzáférési jogok | Kutatási engedéllyel hozzáférhető |
Forrás, azonosítók | |
forrás | Pál Magdolna |
leltári szám/regisztrációs szám | F.98.1892. |