Lombroso 1864-ben jelentette meg a Genio e follia, magyar fordításban Lángész és őrültség című művét, amelyben amellett érvel, hogy a művészi zsenialitás az örökletes őrültség egy formája. Ennek az állításának alátámasztása végett egy pszichiátriai művészeti gyűjtemény összegyűjtésébe kezdett. 1880-ban megjelentetett egy cikket, amelyben az „őrültek” művészetének tizenhárom vonását különítette el. Mostanra ezeket már idejétmúltnak tekintik, de műve később a témában inspirálóan hatott, például Hans Prinzhornra. Lombroso e kötetét is számos nyelvre lefordították, köztük magyar nyelvre is, s számtalan kiadást ért meg az 1910-es évektől napjainkig. (Egyik legutóbbi kiadása: Lángész és őrültség / Cesare Lombroso ; ford. Szabó Károly.