Tibor W. visszaemlékezése
Az interjú a houstoni Holocaust Museum részére készült, 1995 szeptemberében. Tibor eredetileg Weinberger néven született, Szombathelyen élt családjával. Egy Keszeg nevű településen gyűjtötték össze őket. Tibor zászlóaljával az orosz frontra került ki. Édesapját, édesanyját és nővérét Auschwitzba indították. A szombathelyi gettóban több, mint 3000 ember volt. Tiborral családja és egy ügyvéd barátja volt együtt, amikor a deportálás megtörtént. Ő írta meg később a keszegi gettó és a deportálás történetét. Tibor édesanyját a táborba érkezéskor azonnal elpusztították, többedmagával, ennek kegyetlen folyamatát nézte végig az ügyvéd barát, aki elmesélte utólag Tibornak a történteket. 1944. októbere után Szálasiék vették át a hatalmat, Tibor megemlíti, hogy az innentől számított egy év alatt történtek a legrosszabb események a budapesti zsidósággal. Említi később a svájci és svéd állampolgársági útleveleket, és Budapest körbezárását. Tiborék százada később a németek kezébe került, és Mauthausenbe szállították őket. Az 1945 januári orosz légitámadás után orosz és román csapatok érkeztek a táborba 1945-ben. Az Amerikai Zsidó Elosztó Bizottság is megérkezett később a felszabadított táborhelyekre. Az élőkről listát készítettek, papírokkal látták el. Tibor az oroszokkal került végül Budapestre. A túlélők listáján megtalálta menyasszonya nevét, Salzwedelben volt. Ezután egy találkozóra hívták meg, ahol az Amerikai Egyesített Elosztó Bizottság (American Jewish Joint Distribution Committee) tagjaival, palesztinai zsidó mozgalmárokkal, és egy úgynevezett CIC taggal (Counter Intelligence Department of the Army) találkozott. Segítségükkel visszatérhettek Németországba a Magyarországon tartózkodó deportáltak, hogy rokonaikat megkereshessék. Tibor is ezen keresztül Budapestről Prágába utazott. Hamis papírokkal, amerikai ruházatban, melyet a helyi hatóság biztosított számára, innen Lipcsébe ment. Tibor Salzwedelbe akart eljutni, ami akkor orosz fennhatóság alatt állt. Közel esett a demarkációs vonalhoz, és a tömegek át akartak jutni a határon. Tibornak sikerült egy Berlinből induló vonatra felszállnia, és Salzwedel felé utaznia. A Bergen-Belsenben látottakkal kapcsolatban Tibor 30000 súlyos beteg emberről számol be, keresett menyasszonya közöttük volt. Bergen-Belsenben az Elosztó Bizottság segítségével visszatérhettek Magyarországra. Szombathelyen tudta meg, hogy az országból ki tudják juttatni. A HIAS-on és a CIC-en keresztül Amerikába kellett utaznia. Feleségét és közeli rokonait is sikerült átvinnie magával. Állampolgársági papírjai kézhez kapásakor változtatta meg nevét Weinbergerről Westonra. Tibor megemlíti, hogy Auschwitzban 431000 magyar zsidóról tudtak összességében. Tibor visszatért Budapestre, majd Keszegre. Állítása szerint Keszegen működött egy szén-monoxid gáz-kamra, melyet a már menekülő nácik akartak használni az ott lévő betegek kivégzéséhez. Megemlíti Kasztner Rezső nevét és a Svájcba útnak indított vonatot. Tibor birtokában van az SS által összegyűjtött dokumentumanyag egy, valószínűleg a több példányban sokszorosított csomó egyike, fényképekkel együtt, a nácik által elkövetettekkel kapcsolatban, mely dokumentumanyag eredetijét Weisenmeyer tábornok küldte Berlinbe annak idején. A fényképek dátummal ellátottak, Tibor szerint felismerhetők rajtuk az áldozatok is, és a datálás által megtudható, mely napon végezték ki őket.
The interview was conducted for Holocaust Museum Houston in September, 1995. Tibor’s originally was born as Weinberger, he lived with his family in Szombathely. Jews were kept in a setlemenmt called Keszeg. Tibor and his batallion got to the Russian front. His father, mother and sister were directed to Auschwitz. In Szombathely ghetto there were more than 3000 people. There was an advocate friend with Tibor’s family, when they were deported. The advocate wrote the history of deportation and ghetto of Keszeg. Tibor’s mother with many others were immediately killed when they arrived to the camp. The advocate saw this cruel and horroristic event, and subsequently told this to Tibor. Tibor mentions that after takeover of Szálasi in 1944, there were the worst happenings in Budapest. He mentions the Swiss and Swedish citizenship passports and surroundings of Budapest. Tibor’s unit was taken by the Germans and got to Mauthausen. Russian and Rumanian troops arrived to the camp in 1945 after the Russian air raid. American Jewish Joint Distribution Committee also arrived later to the liberated places, and they made a list about survivors, and gave them documents. Tibor finally got to Budapest with the Russians. He found his fiancée’s name on the survivor’s list, she was in Salzwedel. Then Tibor was invited to a meeting where he met members of American Jewish Joint Distribution Committee and Counter Intelligence Department of the Army and Palestinian Jewish activists. With their support, some deported people could return to Germany to search for the survivors and relatives. Tibor could to travel to Prague, with fake papers and American type clothes finally travelled to Leipzig. He wanted to go to Salzwedel, that was under Russian jurisdiction at that time. It was close to demarcation line, and many of them wanted to go through the border. Tibor succeeded to get in a train from Berlin and he went to Salzwedel. Tibor mentioned around 30000 seriously ill people In Bergen-Belsen, and his bride was among them. By support of American Jewish Joint Distribution Committee they got back to Hungary. He knew in Szombathely that he had opportunity to leave the country. Through HIAS and CIC he had to travel to America, he succeeded to bring his bride (she was his wife at that time) and close relatives, too. After receiving his citizenship documents, he changed his name Weinberger to Weston. Tibor mentions that in Auschwitz there were 431000 Hungarian Jews totally. Tibor returned to Budapest and then to Keszeg. Tibor affirmes, that in Keszeg there was a carbon-monoxide chamber for execution of ill people that the excaping Nazis wanted to use. He mentions Rezső Kasztner’s name and the train to Switzerland. According to Tibor he has one copy of the many that was multiplied of a document-package which were gathered by nazis with the photographs of the ones to be executed. The original one was at General Wiesenmeyer, which he sent to Berlin. According to Tibor, wictims are recognizable on it, and the dates of their execution can be known from it, too.
Cím(ek), nyelv | |
---|---|
nyelv | angol |
Tárgy, tartalom, célközönség | |
tárgy | visszaemlékezés |
tárgy | interjú |
tárgy | Houston Holocaust Museum |
Személyek, testületek | |
létrehozó/szerző | Steve L., Tibor W. |
kiadó | Holokauszt Emlékközpont |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
kiadás/létrehozás helye | Budapest |
térbeli vonatkozás | Szombathely |
térbeli vonatkozás | Keszeg |
térbeli vonatkozás | Budapest |
térbeli vonatkozás | Auschwitz |
térbeli vonatkozás | Mauthausen |
térbeli vonatkozás | Salzwedel |
térbeli vonatkozás | Houston |
az eredeti tárgy földrajzi fekvése | Budapest |
időbeli vonatkozás | 1944-1945 |
időbeli vonatkozás | 1995. szeptember. 6. |
Jellemzők | |
hordozó | papír |
méret | 54 p |
formátum | |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | Tibor W. |
hozzáférési jogok | Kutatási engedéllyel hozzáférhető |
Forrás, azonosítók | |
forrás | Holokauszt Emlékközpont |
leltári szám/regisztrációs szám | 2011.461.1 |