Vörösmarty emléktábla. Vörösmarty költői tehetségének kibontakozásában döntő tényező volt Perczel Sándor gazdag könyvtára, Egyed Antal bonyhádi plébános irodalmi felkészültsége, valamint Teslér László káplán műveltsége és fiatalos lendülete. Vörösmarty Mihály volt az első költő, aki a bonyhádi, börzsönyi, cikói, széplaki, berekaljai táj szépségét versbe foglalta: "Lelke örült a szép hajnalnak, az erdők halk susogásának". Amikor a börzsönyi magaslatról a "viruló völgyekre lenézett, s látta kies téren Bonyhádot messze határos falvaival, s délről-szomszéd patakokkal övezve", úgy érezte, ez a gyönyörű vidék "a magyar romantika meseföldje". Rajongását világirodalmi színvonalú sorokkal fejezte ki. "Téged is, oh Völgység! Az idő kiragadjon-e tőlem, Szóljak-e mindenről, ha dal ébreszt, csak ne te rólad? És ha neved zendül nagy késő korra lejutván. Senki ne tudja, hogy oly szentté lett tájad előttem? Halmaidat koszorúzza borág, koszorúzza tetődet Százados erdőség: köztük, mint égi maradvány, Nyúlnak el a völgyek, fiatal szépséggel igézők." Bonyhád hálával és büszkeséggel őrzi Vörösmarty Mihály emlékét. Ezt irodalomtörténeti feldolgozások, szobrok és emléktáblák igazolják.