Sakk-játék
táncjáték a budapesti Forte Társulat előadásában.
"Ha sakkozom, legalább nem kell zenéről, a nem is mindig szellemes zenészekkel társalogni" Erkel Ferenc nemcsak a magyar zeneművészet emblematikus alakja: ugyanilyen tekintélyes szereplője a honi sakktörténelemnek. A fenti idézet tőle való - amiből legalábbis sejthető egy kettős élet. A 19. század közepének sakk-köreiben mindenféle ember megfordult - az ország elismert zeneszerzője itt nem zeneszerző, hanem fehér vagy fekete. A sakk-körben játszódó egyfelvonásos egyfajta társadalmi riport a Bach-korszakból: cselekménye Erkelre elsősorban mint sakkrajongóra fókuszál - akinek a tábla fölött hozott döntéseiben ugyanúgy tetten érhető valami a másik életéből is, mint ahogy a korszak történelmi eseményei. Az előadás Erkel Ferenc magánéleti civódásait mutatja be egy sakkjátszma képében, ahol a táncos színészek egy-egy sakkfigurát jelenítenek meg, ezzel a hatalmi viszonyokat, magánéleti kapcsolatrendszereket és Erkelnek a nemzetközi karrier kudarca felett érzett keserűségét érzékeltetve. Az előadás ennek a jellemzően magyar művészi sorsnak a kifejezésére is kísérletet tesz. A tervezett előadás egy egyfelvonásos táncjáték, amelynek szövegkönyvét Szálinger Balázs költő verses szövegén alapszik. A Hang és Háború alcímű táncjáték zenei szövetének alapját az Erkel által írott zongoraművek képezik.
Tárgy, tartalom, célközönség | |
---|---|
tárgy | Jelenet az előadásból |
Személyek, testületek | |
létrehozó/szerző | Nehéz Andrea |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
térbeli vonatkozás | Nemzeti Táncszínház |
dátum | 2010-07-20 |
időbeli vonatkozás | 2010. július 20. |
Jellemzők | |
méret | 73,8 KB |
kép színe | színes |
formátum | jpeg |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | Nehéz Andrea |
hozzáférési jogok | Ingyenes hozzáférés |