Felnőtteket vár a Szputnyik Mentőcsónak Egysége és a "GYERE" Gyerekesély Egyesület közös színházi társasjátéka. Kvázi színházi premier. Ugyan már túl vagyunk majd húsz osztálytermi előadáson, a felnőtt közönség még nem találkozhatott a Szociopolyval. Pedig izgalmas programnak ígérkezik, mert: -ez egy színházi társasjáték, ahol a közönség - akik a társasjáték játékosai - döntéseikkel érdemben befolyásolhatják a játékbeli sorsuk alakulását. (Ne ijedjenek meg, nem kell színészkedni, bár megadjuk a lehetőséget a közös játékra!) -olyan témát dolgoztunk fel, ami a mai magyar társadalom egyik legfájdalmasabb kérdése: a mélyszegénység problémaköre. -csapatjáték lévén nem csak a színészek által eljátszott drámát ismerhetik meg és a szegénységben élők dilemmáit, hanem játékostársaink véleményét és gondolkodásmódját is. -kipróbálhatják, hogy saját élettapasztalataikra épülő stratégiáik működőképesek-e a szegénység keretei közt vagy ebben a világban másféle logikát kell követni az életben maradáshoz? Ma Magyarországon az emberek 15%-a, a gyerekek 25%-a él az uniós szegénységi küszöbnél kevesebb jövedelemből. Minden ötödik gyerek olyan családban nő fel, ahol senkinek nincs rendszeres, bejelentett munkája. Ezek a családok segélyekből, családtámogatásból és alkalmi vagy fekete munkából tartják fenn magukat. Egyre általánosabbá válik az a nézet, hogy a hazai segélyezési rendszer túlságosan bőkezű, az emberek inkább erre alapoznak, mert jobban megélnek így, mintha elmennének dolgozni. "Szociopolyzás" közben bárki kipróbálhatja, mire is elég a segélyből, támogatásokból, fekete munkából szerezhető jövedelem. Egy átlagos hónap napjain haladunk végig, a játékosoknak a tartósan munka nélkül lévők jövedelmi viszonyai között kell túlélniük a hónapot. Ön vajon befizetné megmaradt utolsó forintjaiból a csekkeket? Feketén dolgozna vagy legálisan? Jelentkezne közmunkára? Venne gyógyszert, vagy éppen új cipőt a gyereknek? Ha nincs más, kérne uzsorakölcsönt? Banális kérdések, ugye? Hiszen mindenki tudja a helyes választ. Kivéve, ha magunkról van szó... Az eddigi tapasztalatunk az volt, hogy a diákok okosak, és ha kellett, kíméletlenül racionálisak voltak. Felnőttként talán sokkal nehezebb meghozni a fájdalmas döntéseket. Lássuk, Önnek hogy megy!