Színházi esték Franzstadti varietének plakatírozza magát az Éjszakai Színház. Amit ád: kabaré. Sőt: cabaret. Visszafordul az eredetekhez, amikor egy montmartre-i ivóban összeverődött művészek maguk szórakoztatására énekeltek, elszavalták gunyoros rigmusaikat, fölolvasták csúfondáros szatíráikat. Kőváry Katalin vezényletével jókora csapat vidám színész szakít az állami kabarék népnevelői felelősségtudatával és a közszolgálati elektromos kabarék össznépi-nemzeti igényeket kielégíteni szándékozó kényszeres viccelődésével. Csípősen derűsek. Könnyedek, elmések. Úgy tesznek, mintha rögtönöznének, holott régi számaikat adják elő, akkora elevenséggel, akárha elsőre énekelnék el. Ódon jelenetek, dalok a századelőről: a színészi jelenidejűség és alkotókedv maszületetté változtatja. A nagyszámú résztvevő bájt, kedvességet, szeretetet ont a színpadról. Úgy hagyjuk el a színházat, mintha megsimogattak volna bennünket.