Komlósnak hívta boldog-boldogtalan. A Komlósnak, mint egy kabarett-komikust, egy operettprimadonnát. Nem Komlós úr. Pláne nem: Komlós elvtárs. A tévében havonta megjelent mimika nélküli, zárt mandarin-arcával, olyan görcsös gesztusokkal, amilyeneket azóta csak Horn Gyulától látni. Úgy ismerte mindenki a sajtószakmában, mint jégszívű, keményfejű, ellenállhatatlan vitatkozót, aki szemrebbenés nélkül halad keresztül mindenkin-mindenen. Fölkészültségét a rabbiképezdének tulajdonították. Hajlíthatatlanságát az Államvédelmi Hatóságnak. Beosztottja voltam. Nem az ÁVH-nál, hanem a Népszabadságnál, ahol a kulturális rovatot vezette, módom volt közelről kilesni gyengéit, erősségeit.