Melis Györgyöt látni-hallani elmentem az Erkel Színházba. A nagy művész föllépett a Három a kislány premierjén Tschöll papa szerepében. Melis nemcsak nagy énekes, nagy színész is, a legnagyobbak közüli. Egyetlen, intőn fölemelt ujja súlyos jelentésűvé válik a színen. Pajzán kedve elragadó, pedig csak keresztülsétál a deszkákon. Igaz: számára a világot jelentik. Melist leszámítva az Erkelben "árva a ház, nincs kacagás". A baritonista iránti rajongó tiszteletem sem tudott rábírni a második-harmadik felvonás elviselésére. Bächer Iván születésnapi vacsorájára mentem. Bächer nemcsak gyönyörűen ír ételekről, pompásan főz. Káposztája mesés. Helyreütötte a rakott káposzta iránti bizalmatlanságom, ami néhány napos, ugyanis a pécsiek Rigó Jancsi előadásának első felvonása után a Fővárosi Operettel szemközti vendéglőben a Heller Tamásról elnevezett étellel akadt dolgom. (Heller helyében nem adnám a nevem ehhez a káposztához!)