Az Erzsébet téri, azóta lebontott Nemzeti Szalon épületében a Nagy Imre-kormányprogramtól fölbátorodott művészcsoport Haydn-operát és A fából faragott királyfit mutatta be a szocialista realizmus kellős közepén. Koós Iván a műegyetemen tanított akkor, de ujjai belefeledkeztek a mesékbe. Odahagyta a komoly professzorságot. Gyermekjátékokat képzelt el, föstött meg, szerkesztett szilárdra. Díszlettervezőnek hívják az ilyen embert. De Koós Iván, aki ma már négyszeres nagyapó, a meghosszabbított gyerekkor játékszobájában tölti ősz idejét. Apostoli fejével rajzasztalra hajol. Új meg új fondorlatos játékot játszik magának és gyermeki közönségének. Az Állami Bábszínház tervezője. Tengereket hullámoztat, tornádót kavar, sziklák omlanak keze nyomán, hegyek hasadnak ketté, megmutatják belsejüket. Elámító csudákat képes megvalósítani csipetnyi terekben. Õ a legnagyobb hatalmú díszlettervező honunkban. Barokk ünnepségeket kreál kockacukornyi felületen.