Gömbvasakból összeszerelt felvonulási építmény tölti ki a szegedi régi zsinagóga belsejét. A nézők nemcsak a férfiak ájtatosságára szolgáló földszint azon részén ülhetnek, amelyet nem foglal el a játék, az emeleten körben ugyancsak helyet foglal a publikum. Közöttük drótháló feszül. Azon jelenik meg Kuna Károly. Talpát látni elébb, nem szemét. A III. Richárd megkoronázása című groteszk tragédiát adják Hans Henny Jahnn (1894-1959) expresszionista német írótól. A modern szilaj, megrökönyítő, undorhatással dolgozó, nyersen szókimondó, nyirok-, sperma- és vérszagú, vadul költői dráma oly szemtelen, mint egy ma színre penderült kamasz, holott nyolcvanéves drámatörténeti matuzsálem, expresszionista lelet, múzeumi mutatvány, elkésett fecskéje az első világháborútól fölforgatott erkölcsi érzékű-ízlésű fiatalság teremtette új német drámának. Megütköztetés a célja. Programszerűen fölzaklatni óhajtja az álszemérmet, a valódi illemet, tetemre hívni erkölcsi elveket.