Kávéház is meg kiállítóterem, kamaraszínház meg belvárosi oázis, menedéke többre vágyó színészifjaknak: ez a kibővült Tüköry utcai Komédium. Nem hívja magát befogadó színháznak. Csak befogad arra érdemeseket. Többször is alkalmat adott játékra Kálloy Molnár Péternek. Tudják: az a vásott mosolyú, ripacsos képű színészfiú, aki valamelyik tévéreklámban elefánt vásárlására biztat kedvesen, vagy mire is noszogat. Kálloy Molnár színészeti Münchhausen báró: önsirató panaszkodás helyett szakadatlan munkálkodik. Azt tartja: kötelező segítenie magán, ha a színházi istenek nem segítik. Töri fejét. Leleményesen kieszel magamutogatásra alkalmas ürügyeket. Hol a Shakespeare- összest, hol egyszemélyes Villont húz talpa alá, hogy arra álljon, onnan mutogassa magát. Most Böszörményi Gyula és Mészöly Gábor szópantomimjét adja elő a Komédium intim hatású kimeszelt légópincéjében. Egy szellemileg fogyatékos fiú magánbeszéde. Hűtőszekrényből bukkan elénk piros tréningfelsőben és mondja-mondja egy órán és tíz percen át panaszait-örömeit, szűk világa eseményeit.