Szétázott krizantémokkal teli, városszéli temető egy-egy önálló est. Idegen emberek a gyéren koszorúzott sír körül. Morc tétovasággal szemrevételezik: kinek is kellene kondoleálni. Gyászuk elé fegyelmezettséget kényszerített özvegyek a pódiumon magánosan verset recitáló színészek. Nem jódolgukban szavalnak. Nem misszionáriusai a költészetnek, sem propagandistái egy-egy költőnek, mint a századelőn Jászai Mari az Adynak, utóbb Berek Kati a Nagy Lászlónak. Utolsó lehetőségként menekülnek a nyilvánosság elé. Művészi légszomjukat oltják a megmutatkozási alkalommal. Tháliától hűtlenül elhagyva özvegyi nyugdíjukat veszik föl magukra maradtan, szereptelenül, díszlet és partner nélkül, csakis a hexameterekben kapaszkodottan.