Úgy adódott, hogy a veszprémi színház Latinovits Zoltán Kamaraszínpadán utoljára Gáli József Szabadsághegy című egykor szabadságharcos drámájának kegyeletes unalommal való felújítását láttam. A hét végén pedig Szigethy Andrásnak, lapunk főmunkatársának Kegyelem című tragigroteszkjét Kádár Jánosról. Gáli a Priestley-féle úgynevezett "jól megcsinált darab" nyomvonalán halad. A Kegyelem piéce mal fait: nincs meséje, nincsenek jellemei, nincsenek benne - egy kivételével - jól felépített zárt jelenetek. A közönséget hívja társszerzőül. Mindazokat, akik kényszerű tanúi az utolsó fél évszázad honi történetének, akiknek így vagy úgy nézeteik és ismereteik vannak a Rajk-perről, a Nagy Imre-tárgyalásról és Kádár János hosszadalmas országlásáról. Szigethy András nem az újságíró időszerűségbe mártott tollával írt drámát ajánlott fel a Petőfi Színháznak, hanem a demokrata állampolgár morális izgatottságát fogalmazta pirosra első drámai kísérletében. Az irodalmi nyersanyagban van egy megragadó zárt jelenet: Kádár János szembesítése Nagy Imrével. A jelenet a valóságban nem esett meg. A valóságnál mégis igazabb sűrítéssel összeütközteti a két szembenálló ellenfél érvkészletét, morális megfontolásait, áldozatvállalásait. Szigethy írói kvalitásaira mutat, hogy mindkét antagonistának igaza van a jelenetben, meggyőző érveket válaszolnak egymásnak és egymásnak válaszolnak, nem szerzői tézisek felelgetnek öltönybe bújtatottan. Tehát igazi drámának, nem pedig publicisztikai meghegyezettségnek lehetünk tanúi.