Bejön a színre Tordy Géza, csortosian, előkelőn, jelentős és jelentőségteli színészi súllyal. Nekibuzdul a zenekar, húzzák-vonják a nótát, s a deres halántékú, megvastagodott derekú, jellematyává vált moziamorózó egy papirosról okuláréján át olvassa-olvassa a nóta szövegét, vörösmartysan, mintha az agg Lear fájdalmát adná a fenyéren. Egy kabaré-előadásban lép föl Tordy. A Pinceszínházban sebtében összeütöttek egy jókedvű estét a búsan fontoskodó színházi nyögvenyelések évadján, amikor gyomorbajos, önmaguktól fölkent rendezők megajándékozzák a nagyérdeműt kínlódva elővajúdott epigonizmusukkal, divatjamúlt közhelyeikkel és mellettük inasi szolgálatot készséggel végző ítészek magyarázgatják, hogy az a művészi a színházban, ami unalmas, és minden élvezhető gyanúsan olcsó, pénzkereső rimaság. Alkalmi kabaré.