"Maga beteg?" - penderült oda a ruhatárban egy szabad véleménynyilvánítására büszke értelmiségi néni. - "Nem. Miért?" - "Mert jókat írt legutóbb". A cikkeknek nem színvonalát érdemesítette, azt tartotta kivételesnek, hogy a recenzens nem mondott rosszat valamely előadásról. Nem véli szadistának magát e sorok írója - ellenkezőleg: a látottakra gondolva, inkább mazochistának -, szívesebben írna hízelkedő elismerést, aratna szeretetet véres szavak helyett... csak hát a tények! Ráadásul elismerő bírálatot írni lényegesen nehezebb, mint epés mondatokat odavetni. Határozottan körülményesebb megérzékíteni a jót, mint a gyakoribb kontármunkát.