Földim. Egyazon táj táplált élményeivel. Fejes szép nagy proliházban élt. Szemközt a már hatvan éve is modern OTI-házakkal a Tisza Kálmán téren. Amikor átköltöztek a Vay Ádám utcába, mosott ruháik helyébe nagy horogkeresztes zászló került. Volksbund-székház lett az épületből. Majd megmaradt a lobogó pirosa, csak középen már nem volt benne fehér karika fekete indián hierogliffal. A VII. emeletről leláttam a Vay Ádám utcára, a sarkon kocsma, újabb keletű szóval talponálló (ivó volt a Tisza Kálmán tér valamennyi sarkán), benne poharat markolt naphosszat a proletariátus. A Vay Ádám utcáról sosem jutott eszembe a kuruc generális, még ha a talponállókban vagy a tér padjain szeszektől elnyújtózva olyan szakállas mufurcok voltak a törzsvendégek, hogy Mányoki Ádám is ecsetjére kaphatta volna időgyűrte küllemüket. Rókamálas mente helyett mentükben rókáztak.