A Comédie Francaise vendégjátéka február 12-14. között a Vígszínházban Márpedig a Comédie-be a lábamat sem teszem be! - szögeztem le előlegben hetyke úrfi koromban először zarándokolva Párizsba. Majd éppen poros múzeumban pazarlom drága időmet, ahol molière-i kifliben recitálnak évszázadok óta a színpadon, el nem mozdulva egy centimétert sem, nem módosítva jottányit sem hangsúlyokon. Első színházi estémen, mondani sem kell, a Comédie-be ültem, Louis Seigner robusztus, egészségtől piros Arganját csudáltam meg A képzelt betegben. Dinamikus bohócnak tetszett Jean-Paul Roussillon Thomas Diafoirusként, amit Kólikáciusz Tamásnak fordított és játszott a negyvenes évek elején Várkonyi Zoltán a Madách Színházban, megindítva a friss, mulatságos és plebejus Molière-előadások sorozatát a fáradt klasszikusok kötelező iskolai színházlátogatásai helyén. Roussillon játszotta a címszerepet évekig a Scapin furfangjaiban, az a Roussillon, akit megtestesedve viszontláthattam múlt őszön franciául adott Csiky Gergely-előadásban.