Muráti Lilinél semmi nem igaz. Nem akkor született. Nem attól született. Nem azt csinálta az Árpád-sávos-karszalagos időkben, mint ráfogták. Nem akkor ment el Magyarországról, és nem úgy ment el, miként hírlett róla. Férje, Vaszary János - a színházi ember és színházcsináló, utó-Molnár Ferenc, jól csúszó darabok kieszelője, forgatókönyvíró és mozirendező - meglehetős terep- és jellemismerettel a Hazudós Lány szerepeit írta feleségének szériában. Muráti Lili élete merő bújócska. Sosem mondott igazat. De mindig őszintén és mély hittel tódított. Igazat magáról és a világról csakis szerepeiben mondott. Színpadon és fölvevőgép előtt. Szerepekben elbújva őszintén és teljes mélységében tárulkozott föl. Negyvenes évekbeli népszerűsége és nyúlt emigrációját is átvészelő színészi utóélete a bizonyság rá: a nézők, akik a nézőtéri sötétekben világosabban látnak, mint hivatalból okosok napvilágnál, tévedhetetlenül fogták a tőle kapott hullámokat. Kiérezték nyilvános szerepléseiből az odaadó művészi igazmondást, a tehetség fókuszával összegyűjtött emberi és társadalmi sugarakat. Megértették. Szerették. Szívükbe zárták. Szeretetükkel őrizték.