Az Eck Imre temetése előtti estén a Pécsi Balett másodszor adta új produkcióját, a Zorbát. Eck, az operai balett szólistája és ifjú koreográfusa negyven éve odahagyta az előkelő országos intézményt. Lemondott a balettegyüttesben betöltött rangjáról. Feleségével együtt a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. Magával vitte az Állami Balett Intézet végzős osztályát, és magához sodorta a szegedi balett kalandos vállalkozó szelleműit. Eck kivonulása a fővárosból azon időn történt, amikor vidékre büntetésből kerültek csak tehetségesebb tagok: vagy politikai vétségért, vagy az álszent kulturális vezetés erkölcstisztogató buzgalmából. Katona Ferenc, a pécsi színház igazgatója fölismerte, hogy színházi szándékaival egybehangzóak Eck tervei: egyenrangú testként befogadta társulatába a táncosokat. Ez némi magyarázatot igényel: egy prózai színház, jóllehet operatársulattal kibővített, működésében feszültségeket támaszt a táncegyüttes. Más felkészülési rendjük, próbaidejük, más szolgálati feladataik megzavarják a prózai és az operatársulat ritmusát. Eck és csapata nem zárkózott el a színház egészétől. Nem arisztokratikus csoportot képezett a társulaton belül. Részt vettek a közös feladatokban. Ha kellett: operettekben szerepeltek, akár szólistaként, akár kartáncosként.