Óvatosan kell színházba menni ebben az évadban. Úgy rémlik, minden épületben Tennessee Williamset játszik Eszenyi Enikő. Tavaly fél Európán át Shakespeare-t rendezett. Idén Williamset játszik. Ez Eszenyi Williams-szezonja. Blanche DuBois-ként látható a Nagymező utcában egy alagsorban, a Várszínházban Alexandra Del Lago szerepében Béres Ilona helyettesíti, de a Váci utcában újra ő Margaret, a Macska - nem a Sylviában, azt a Vígben adja -, hanem a Macska a forró bádogtetőn című 49 esztendős újdonságban. Tartok tőle, ha visszaalakítják Irodalmi Színpaddá a Radnótit, Eszenyi önálló estet tart Williams korai verseiből, amiket a szerző még eredeti nevén: Thomas Lanier Willamsként jegyzett. Tennessee Williams nem véletlen szaporodott el. Kasszamegtöltőként használják. Előkelőbb irodalmi bulvárral pénzt keresni, mint nyíltan léha szórakoztató darabbal. A színháziak nyúltagyában emlék fészkel: valaha Williamstől rettegett a szocialista realizmus. Tiltották, nem tűrték, kitámogatták a kapun kívülre. Hogy ne hazai példával példálózzunk: a moszkvai Művész Színházban jókora késéssel úgy lehetett színre csikarni Az ifjúság édes madarát, hogy a színikritikus és az amerikai színjátszás szakértője, Vitalij Vulf fordította Fagyejev özvegye, Sztanyiszlavszkij kedvence, Sztyepanova számára Alexandra Del Lagót. Fordult a világ. Williams derék öreg bulvárszerzővé aszalódott. Egykori erkölcsdöngető óvatos bátorsága árucikké aszúsodott. Oda a bájos cenzorok hörgése. Kiment darabjai alól az erkölcsvédő keresztény teadélutáni hölgyek és a nép neveléséért gondterhelt művelődéspolitikusok megannyi aggálya, álszent tiltása. Szerepdarabként veszik elő napjainkban.