A görögök tragikus triászától mindenki fújja Szophoklész két sorát - “Sok van, mi csodálatos, / De az embernél nincs semmi csodálatosabb..." Olyan humanista slágerbemondás ez, akár a Te rongyos élet... a Csárdáskirálynőből. Antik oszlopok, világoskék körfüggöny, maszkok, szakállas kórustagok méltóságteljes színre masírozása és kivonulása, emelkedett hangú szavalás. Kothurnus a talpak alatt, kothurnus a nyelven: megemelt cipők, megemelt hang. Ilyen a görög dráma színházban. Árad a színpadról a humanista kultúra. Brecht leleplezte a klasszikusok megfélemlítő erejét. A görögöket unjuk, de nem merjük bevallani. Szégyellünk szólni.