Jóllehet, együtt jártunk a Színművészetire, nem emlékszem rá, hogy néhány szónál többet beszéltünk volna. Kivéve egy színészileg merőben elkeseredett életszakaszát (melyik nem volt az?), amikor a Csengery utcai sok elhalt színházi kezdeményezésnek helyet adó előadóteremben játszott alkalmilag összeszervezett partnerekkel (Lebović: A világítótorony). Akkor már szűkültek játéklehetőségei, holott nemzedéke nagy ígéreteként indult meg a színészetben.