A hazavágyás hajtja, űzi a katonát, akit a háború mérhetetlen szenvedései tanítottak „hazudni”. Széppé hazudja az otromba cédát, jóvá és szelíddé a pékné fiát, aki kenyérvágó késsel sebesítette meg az édesanyját, hőssé, nemessé hazudja az örömlány kitartottját – mindazokat, akiket megemésztett a háború. Megtanítja az élőket együtt élni a holtakkal, a múltat a jövendővel együtt látni.