Az elmúlt hetekben, filmszínházainkban pergetett két Zola-film közül Julien Duvivier: Tisztes úri háza a regény szálait ökonomikusan csomózza egybe, minden lényegeset belesodorint a cselekmény-fonatba — és mégsem Zola ihlete a filmet. Thérése raquinben Marcel Carné a zolai alap helyzetet, a jellemeket párhuzamosan odébb csúsztatta a főhősök rokonszenvességének irányában.