Nemcsak a művészet, de a mindennapok nyelve is telis-tele van olyan kifejezési eszközökkel, amelyeknek forrása a Biblia, a világ legtöbbet olvasott könyve. A Biblia azonban nem egyszerűen történetek, példázatok, erkölcsi és vallási parancsok gyűjteménye. Tartalmazza mindazt a tudást, életismeretet, tapasztalatot is, amit a bibliai idők és a még régebbi korok embere felhalmozott gazdálkodásról, jogról, egészségügyről, államigazgatásról és még sok egyébről, s tartalmából, gondolatvilágából kikövetkeztethető az is, hogy mi mindent nem tudott. Azt pedig, hogy még a mi korunk embere sem tud mindent azokról az időkről, mi sem bizonyítja jobban, mint tudományos ismereteink ma is tartó gyarapodása a bibliai korról és a Biblia világáról. Azok a biblikus mondanivalójú alkotások, amikben ma is gyönyörködünk, sokszor nem pusztán a művész elhatározásából, hanem megbízásból születtek: egyházi és világi uralkodók, vezető testületek megbízásaiból. Túlnyomó többségük akkor keletkezett, amikor még nem volt általános az írásbeliség. Előbb „olvasták” az emberek a Bibliáról szóló képeket, mint könyveit, hiszen hosszú ideig még a nyelvét is csak azon a földön értették, ahol keletkezett: a Köze-Keleten. Héber, arámi, görög, később latin volt a Biblia nyelve és csak a középkor végén kezdett „saját”, „hazai” nyelven is elterjedni, harcok eredményeként; ma pedig már nemigen akad nyelv, amelyen ne volna megtalálható.