Kaneto Shindo filmjében lágy és festői táj keretében látjuk a hangyányi embereket gyönyörtelen kemény munkájuk közben. A szereplők lélektani helyzetből fakadóan nem beszélnek. Ebben a furcsa, némajátékos alkotásban a mozdulatok célratörő, gazdaságos alkalmazása is a társadalmi igazságtalanság fölötti fölháborodás szülötte.