Csak a szerző legyen halhatatlan…
szöveg
Színházi estéken úgy a második felvonás közepe táján, amikor fokozatosan kimegy a vér a nézők agyából, s lassú álmosság önti el, szélfuvallatként borzong végig a nézőtéren a suttogás: mit mondott? Valóban mit mondhatott odafönn az a hölgy annak az úrnak? Vagy az úr a hölgynek? Vagy a hölgy a hölgynek? Vagy egyáltalán miről is van szó a színpadon? Ilyenkor a néhai Gellért Lajos tréfája jut eszembe: a szerző legyen halhatatlan, de a színészek legyenek hallhatók.
Cím(ek), nyelv | |
---|---|
nyelv | magyar |
Tárgy, tartalom, célközönség | |
tárgy | Ismertetés |
Személyek, testületek | |
létrehozó/szerző | Molnár Gál Péter |
kiadó | Népszabadság |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
dátum | 1964-09-06 |
időbeli vonatkozás | Népszabadság, 1964.09.06. |
Jellemzők | |
hordozó | papír |
méret | 734,3 KB |
formátum | |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | Molnár Gál Péter örökösei |
hozzáférési jogok | Kutatási engedéllyel hozzáférhető |