Azt gondoljátok, Tom Sawyer megelégelte a kalandokat, – már mint együttes kalandozásainkat a folyón lefelé, mikoriban a nigger Jim-et kiszabadítottuk és Tom golyót kapott a combjába? Nem, nem, legkevésbé sem. Csak még jobban megrészegedett tőlük. Újabb kalandokra vágyott – ennyi az egész. Igen, amikor mi hárman a dicsőségtől mámorosan megérkeztünk a hajón hosszú bolyongásunkból és a város népe fáklyás-menettel és szónoklatokkal fogadott, és mindenki zúgta-harsogta az éljent és egyesek be is csíptek a mámortól: akkor hősök voltunk, és ez volt az, amire a Tom Sawyer szív mindig sóvárgott.