Belov a szovjet írónemzedék derékhadának egyik legtehetségesebb prózaírója. Igazi epikus író – nemcsak mondanivalójának mélysége, általános érvénye, hanem meglepő formateremtő fantáziája miatt is. Belov nem csupán a paraszti világ problémáinak ábrázolója, átfogóbb, egyetemesebb tehetség, akinek a próza az igazi eleme. Belov a klasszikus orosz és az új szovjet irodalom legjobb hagyományainak folytatója. A dolgok és a jelenségek mélyére látó, szenvedélyes, érett, önálló alkotó, aki mestere az emberi sorsok megragadásának, a típus- és helyzetformálásnak, a balladai szintű általánosításnak és szimbólumteremtésnek, a táj- és az irodalmi nyelv eggyé ötvözésének, a lenyűgözően szép tájleírásoknak. A maga nyers valóságában láttatja az életet, mintegy a paraszti élet zárt világából, de mély intellektussal, a gondolkodó, filozófus író felelősségével is.