Nagy Sándor annak a művésztípusnak a megtestesítője volt, aki az anakronizmust is vállalva, konok hűséggel mindvégig kitartott az ifjúkorában megtalált eszmények mellett. A szecesszió programjának megfelelően a művészet több ágát művelte: monumentális falképeket festett, illusztrációkat rajzolt, bőrdomborítások, szövött kárpitok, üvegablakok sokaságát tervezte, és még a szobrászattal is megpróbálkozott.