Jókai Mór De kár megvénülni (részlet)
Először azt a címet akartam adni ennek az izének (mely, fájdalom! rám nézve nem regény), hogy „egy becsületes ember gonosztettei”. Mert hát én az vagyok: becsületes ember; egyéb címem sincs: se „tisztelt hazafi”, se „szeretett polgártárs”, se „elismert szakférfiú”. Csak becsületes ember: minden pontban; még a pontok pontjában is. Mustrája vagyok a férjeknek, annyira, hogy azt beszélik rólam, hogy ha meghalok, porrá égetnek, s mint Artemízia királyné tett Mauzolusz királya, italba keverik hamvaimat, s úgy adogatnak be, de nem a nőknek, hanem a férjeken, mint óvó-szérumot a hűtlenség baktériumai ellen. És ez nem is lett volna rossz regénycím: egy becsületes embernek a gonosztettei. Hanem hát ez mégis nagyon hasonlít a sviháksághoz, egy neme a hetvenkedésnek: virtuskodás olyannal, ami nincs. Sohasem szerettem a dicsekedést. Mit dicsekedjem a bűnömmel? Elég, ha a feleségem így szólít, hogy „bűnöm!” Inkább választottam ezt a címet „…De kár megvénülni!” Ezzel aztán be van ismerve, hogy vén vagyok. Biz az vagyok. Az ötvenediket járom.
Cím(ek), nyelv | |
---|---|
nyelv | magyar |
Tárgy, tartalom, célközönség | |
tárgy | papír alapú könyv |
tárgy | regény |
célközönség | általános |
Személyek, testületek | |
kiadó | Akadémiai Kiadó |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
kiadás/létrehozás helye | Budapest |
térbeli vonatkozás | Magyarország |
az eredeti tárgy földrajzi fekvése | Szendrő |
hivatalos kibocsátás | 1971-01-01 |
időbeli vonatkozás | 19.század |
Jellemzők | |
hordozó | papír |
méret | 1,8 MB |
méret | 329 oldal |
formátum | |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | magánszemély |
hozzáférési jogok | Ingyenes hozzáférés |