Ha a romantika századának szerelmeseit több-kevesebb joggal jellemezheti a „halhatatlan” jelző, századunk első felének sorsüldözött szerelmeseire bízvást alkalmazhatjuk az „élhetetlen” minősítést – részben adottságaikra, részben hányatott sorsukra. Kötetünk természetesen nem holmi búbánat gyűjtemény: olyan óriási és sokszínű anyagból szálazgathatunk, hogy a lírától a szatíráig szinte minden árnyalat beleszőhető. Az indiai Rabindranath Tagore botcsinálta ifjú házaspárja csakúgy helyet kap a válogatásban, mint André Gide gyönyörű „Pásztorének”-ének szomorú háromszöge; Thomas Mann „Trisztán”-ja a század első szecessziós ízlésvilágában fogant prózai költemény, a bolgár Jordan Jovkov „Sibil”-je a népballadák világában született Romeo és Júlia-történet. Kötetünk tizenöt elbeszélésében a második világháborút megelőző évtizedek világa tükröződik – szerelemben elbeszélve.