A képen Matlekovits Sándor portréja látható. Matlekovits Sándor, dr. (Pest, 1842. október 12. – Budapest, 1925. november 30.) jogász, szakíró, politikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (levelező 1873, rendes 1910, igazgatósági 1925). Nagy része volt az iparfelügyelői intézmény, a gyakorlati ipari szakoktatás, a kultúrmérnökség, a selyemtenyésztés és a Kereskedelmi Múzeum megszervezésében. Nevéhez fűződik az ipar-, vízjogi és bányatörvény megalkotása is. Elnöke volt az Országos Iparegyesületnek és a Magyar Közgazdasági Társaságnak. Ő volt az 1885. évi országos kiállítás elnöke, munkájáért a Szent István-rend középkeresztjét kapta. Középiskolai és jogi tanulmányai Budapesten végezte. 1865-ben a pesti egyetemen a nemzetgazdaságtan és pénzügytan magántanára lett. A kiegyezés után, 1867-től az akkor szervezett földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium fogalmazója, a vámügyek előadója. 1878-ban miniszteri tanácsosi, 1880-ban államtitkári kinevezést kapott, melyről 1889. májusában lemondott és ekkor kapott valóságos belső titkos tanácsosi kinevezést. 1881 és 1887 között az apatini kerület, 1887-1892 között Budapest VII. kerületi, majd 1894 és 1902 között szabadelvű párti programmal a gyergyószentmiklósi kerület [országgyűlési képviselő]]je volt. 1905 szeptember 11-én a főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki a király. 1907-ben az Országos Iparegyesület elnöke lett.