Emlékeztek még? A „Matrózok, hajók, kapitányok” nagy kalandja végén elsirattuk Jokkót. Egymagában kievezett a kalózok szigetére, és odaveszett, amikor a hadihajók felrobbantották a lőszerraktárt. Jokkó meghalt, de mi nem tudtuk elfeledni jóravalóságát, vidám nevetését, csillogó szemét. Valóban a tenger fia volt, gyerekfejjel is sokat tapasztalt vitorlás matróz – igaz jó barátunk. Jokkó most visszatér. Persze ne higgye senki, hogy Jokkó feltámadt. Azt se higgye, hogy talán meg se halt. Jokkó visszatér, mert emlékezünk rá, és e könyv írója felidézi azt az időt, amikor Jokkó hajósinas lett. Vagyis pár évvel fiatalabb, talán még nevetősebb, talán még kalandéhesebb. Kaland pedig most is akad bőven. Hiszen a tenger a legnagyszerűbb kalandok színhelye.